A hegyi legelőn az élet ritmusa évszázadok óta változatlan. Tavasszal, amint eltűnik a hó, az állatok felmennek a legelőkre. Október elején, a téli időszakra újból lemennek a völgybe. A múltban azonban sem ösvények, sem utak nem voltak. Mindent gyalog szállítottak. Kosarakkal vitték el a trágyát, a réteket lekaszálták, a szénát bálákba kötötték és a pajtába hordták.